A fotóspróba a főpróbahét eleje-közepe táján tartott próba, amelyre a színház fotósa (és érdeklődés esetén a szélesebb körű sajtó munkatársai, azaz lényegében idegenek is) hivatalosak. Dolgozni jönnek, nem színházat nézni - ennek megfelelően a fotóspróba az átlagosnál zajosabb, a nézőtéren meglehetősen zsizsgő alkalom. A színészek ilyenkor általában idegesek a zajongó fotósokra (ez azonban csak műsor - valójában azon idegeskednek, hogy jók lesznek-e róluk a képek). Az alakítás szempontjából meglehetősen takarékon dolgoznak - de a fontosabb pillanatokat esetleg kitartják kicsit, hogy fényképen meglegyen.

A fotóspróba normál üzemben nem különösebben érdekes dolog, figyelmet sem érdemelne - ám rosszabbul szervezett színháznál sok feszültség forrása lehet. A felek ugyanis ellenérdekeltek: a színház sajtósa, grafikusa, közönségszervezője minél előbb képeket szeretne, hogy tudja végezni a munkáját - az alkotók minél később szeretnék a fotóspróbát, hisz a főpróbahét elején az előadás még nagyon sokszor sehogy sem áll, és a fotóspróba maga általában ebből a szempontból kárba megy... egy ilyen próbán nem lehet érdemben dolgozni, mindenki örül, ha egyáltalán lemegy az egész. A színészek akarják is meg nem is, mert a jó kép fontos nekik, de igazából a szívük mélyén annak örülnének, ha a fotósok letennék a kamerát, és néznék őket - ez érthető is, hiszen ekkor jön be a próbára először idegen, ők az első tesztközönség is, és frusztráló eléggé, hogy a tesztközönség elfoglalja magát munkával, és nem hajlandó hatás alá kerülni.

Egyre gyakoribb, hogy a fotóspróbán nem megy le az egész előadás, hanem csak részleteket mutatnak, és aztán megkérik a fotósokat, hogy távozzanak - nem ritkán ezután még folytatódik a színpadi munka. Ezt a részlet-fotózást a fotósok egy része nagyon szereti (mert mondjuk egy napilapnak dolgozik, és csak 1-2 képért jött, vagy mert mondjuk még át tud menni egy másik fotózásra is, ha épp akkor van) - mások meg nem szeretik, mert albumokat szeretnének közreadni, és ők maguk szeretnék megválogatni, hogy abba mi kerül benne.

A fotóspróba időpontját a sajtós dolga forszírozni, és a művészeti titkár tűzi ki, de a végső szó a rendezőé. Noha ma már nagy ütemben bomlik a színház régi vágású hierarchiája, és helyette az üzemi hierarchia nyer mind nagyobb teret (a jegyeket el kell adni, a sajtóanyagokkal ki kell jönni ütemezés szerint, az üzemnek menni kell, ennek minden, a rendező akarata is alá van rendelve) - azért tapasztalatom szerint ez továbbra is így van a legtöbb helyen: hogy a próbán mi történik, az a rendező döntése, indokolnia sem kell.