A számos-számtalan próbafajta egyike. Normális menetnél az első hét második felében kerül rá sor, alapos rendezőnél ez a szakasz napokig is eltart. Aprólékosan ízekre szedve a szöveget dolgoznak ilyenkor a résztvevők, mondatról mondatra fejtik fel a történetet. A rendező beszél persze a legtöbbet - ilyenkor van alkalma elmondani, hogy mit szeretne az előadással elmesélni, és hogy ez mely pillanatokban, szövegrészeknél érhető tetten. A nagy íveket, összefüggéseket, egymástól felvonásnyira eső kereszthivatkozásokat is ilyenkor lehet megvilágítani.

Az elemzőpróbán minden szereplő részt vesz (míg később, az emlékpróbáktól kedzve már csak az adott jelenet szereplőit diszponálják általában. Ez azt is jelenti, hogy (mivel sok olyan darab van, amelynek vannak egymással nem találkozó szereplői), a főpróbák utáni megbeszélésekig (tehát a hetekkel-hónapokkal későbbi célegyenesig) ekkor van mindenki egyszerre egy helyen utoljára - ezért is fontos, hogy itt világosan fogalmazzon a rendező, és közös nevezőre hozza az esetleg széttartó színészi elképzeléseket. 

A színészek hagyományosan megszólalhatnak az elemzőpróbán, nem kell figyelmesen hallgatni. A rendező számára is fontos, hogy tetten érje, ha valaki másik mozit néz fejben, miközben a szöveggel ismerkedik.

A komolyan vehető rendező komolyan veszi az elemzőpróbát, a próbafolyamat asztali részének legfontosabb időszakát. Ha egy próbafolyamatban elmarad az elemzés, és az olvasópróba után rögtön rendelkezés kezdődik, az azt a gyanút kelti, hogy a rendező felkészületlen, és kerülni akarja az ezzel való szembesítést. Gyorsan el akar veszni a részletekben, mert a teljes egészet nem látja át. (Furcsamód az ellenkezője is fordul elő - a próbai beszélgetések, boncolgatások végtelen hosszú ideig, akár hetekig is elnyúlhatnak. Ez ugyanúgy felkészületelenséget jelez.)

Sok rendező végtelen anekdotázásra, filozofálgatásra és érdekeskedésre használja az elemzőpróbákat - ez lehet egyébként nagyon szórakoztató, de kockázatos is - álmunka veszélyét rejti.

Zenés műfajoknál az elemzőpróba gyakran kimarad. Prózai (vagy pláne: művészszínházi) előadásoknál azonban meglehetősen erős elvárás, hogy ez a rész kellő hangsúlyt és időráfordítást kapjon. Optimális esetben az első héten szerdától péntekig lezajlik, azaz körülbelül 3x4 órányi próba elég szokott lenni egy teljes színdarab alapos végigolvasásához, kivesézéséhez - feltéve, hogy a rendező tudja, mit akar.

Sok kísérletező kedvű rendező ezt a fázist mással helyettesíti: gyakorlatok, improvizáció, színésztréning van helyette. Erre a fiatalabb színészek többsége minden nehézség nélkül kapható, és oldottan, játékosan építgeti a nagy közös elképzelést - de egy nagy kőszínházban, pláne idősebb kollégák esetében ilyenkor ellenkezésre lehet számítani.

Egy meggyőzően, lelkesen, jó svunggal megtartott elemzőpróba-sorozat alatt a rendező megnyerheti magának az egész csapatot, és akkor a későbbi keresgélés során is elszántan fog egy irányba keresgélni mindenki, kevesebb lesz a zavart próbai megakadás.