Látcső. 

Régebben, amíg a nagyszínházba járás általánosabb szokás volt, magától értetődött, hogy a néző tart mágánál gukkert, vagy ha nincs neki sajátja, kölcsönöz egyet a ruhatárból. Távolabb ülők, vagy a páholyokban (pláne a kakasülőn) helyet foglalók használták, bizonyos nagy pillanatokban akár egymásét is elkérték udvariasan, hogy egy-egy színész arcán elidőzzenek vele.

Boldogabb időkben a színházi látcső csinos, gondosan megmunkált kis aszeszoár volt, már-már ékszer.

Mára a gukker jószerével eltűnt, ha fel-felbukkan valahol, szinte komikusnak hat.