A próbatermi, öltözői, színházi hiszti lényegében ugyanaz, mint a világban: az idegrendszer kisülése, irányíthatatlan, irracionális (és nem ritkán céltalan) dühroham.
A színházban azért érdemel külön figyelmet, mert ott az emberek idegrendszere munkaeszköz, és nem elkerülendő dolog, vagy kezelendő nehézség, ha valakié túlfeszül - hanem ellenkezőleg, nap mint nap megpróbálják mesterségesen előállítani. Az állandó feszegetés, próbára tétel, túlhajtás része a napi gyakorlatnak - így az idegi fáradtság jelei mást jelentenek kicsit, mint más munkahelyen.

A hiszti tehát ennek a rendszeres túlfeszítésnek a mellékterméke, pár perces ordibálás, amit igazán rutinos színházi ember egyszerűen nem is hall meg, elengedi a füle mellett (ami persze nem mindig lehetséges, hisz a hisztériázó, pláne ha nagy művész, eleve úgy lövi be a hiszti mértékét, hogy megkerülhetetlen legyen). Minél kisebb a hely, a társulat, a produkció, annál nagyobb baj lehet egy rosszul kezelt hisztiből - akár az egész csapat repedezésének előjele is lehet. Nagyobb helyen, ahol nem egymásnak tett vallomásból vannak jelen az emberek, hanem simán azért, mert az a munkahelyük, a hisztik jelentősége is kisebb, nagy részük el sem jut a tényleges címzett füléhez.

Bár ez persze nem enciklopédikusan pontos különbségtétel, de mégis meg lehet különböztetni jól a balhétól, aminek van valami célja, el akar érni valamit.

- Három napja jéghideg van a színpadon, én meg bugyiban-melltartóban vagyok abban a jelenetben, holnap balhét csapok.

- Igazad van, én is fázom.

Másnap el fog dördülni a balhé - és ha már korábban többször szólt kedvesen, de nem történt semmi, akkor a színház népe úgy fogja elkönyvelni: igaza volt. Jól tette, hogy feszültségkeltéssel vitte át az üzenetet, mert nem ment át máshogy.

Azzal a hisztivel/balhéval, ami nem közvetlenül a döntéshozónak szól, nem neki szemtől szembe megy, nem kell foglalkozni. Ami igen, azt kezelni kell, hideg fejjel, de szelíden. Nem bagatellizálva, de fenntartva a lehetőséget: valójában nem is akkora a baj. Vagy éppen: semekkora.

Érdekesség, hogy bár sokszor fordul elő, hogy az igazságtalan hisztizés után hosszasan bocsánatot kér a hisztériázó, valójában igazi profik között ezt nem várja el senki. Mindenki tudja, hogy ez része a dolognak, ki kell bírni. Aki lelkére veszi, magával tol ki.