A köznyelvben forgószínpad, de a színházban mindig forgó.

Színpadtechnikai berendezés, amely a színpad egy kör alakban kivágott részét képes körbeforgatni.

Régen kizárólag arra használták, hogy tortaszelet-szerűen kialakított részleteire más-más felvonások díszleteit felépítsék, és ezeket relatíve gyorsan váltogatni lehessen. Később nyílt színen is forgatni kezdték, hatás gyanánt - manapság már sok olyan előadásban is használatos, ahol nem is építettek rá képeket, hanem maga a mozgás van teátrális hatásnak szánva.

A forgó a legtöbb hagyományos építészetű (kukucskaszínpados) nagyszínházban alapból része a színpad felépítményének, és bármikor használható. Másutt (meglepően nagy helyeken, pl. az Erkel Színházban) külön kell beépíteni (ún. fiókforgó), ha szükség van rá, ez rettenetesen fáradságos és időigényes munka, és sok hibalehetőséget is tartalmaz, mivel a forgó preciziós műszer (elég veszélyes is), nem igazán szerencsés minden használathoz felépíteni és aztán elbontani.

A forgó a legtöbb helyen és a legtöbb használatban egy tárcsa, amely a színpad közepéhez igazodik a középpontjával, és amely széle a takarásig kiér két oldalon. De vannak speciális esetei is, pl. a gyűrűsforgó, ahol a tárcsa körül még egy függetlenül mozgatható gyűrű is van, amely külön tempóban, de akár ellenkező irányban is tud mozogni a nagy tárcsával egy időben. Vagy mondjuk a forgó süllyedő (pl. az Oroszlánkirály Julie Taymor-féle musical-változatában az a nagy szikla), ez, neve is mutatja, süllyedni-emelkedni is tud forgás közben.

A forgót, mivel eredeti funkciójában (azaz teljesen felépített képek közti gyors váltáshoz) kevésszer használják már, manapság általában kedvetlen kényszerűségből használják be a rendezők ("ha már van").