A produkció munkafázisainak összessége, sorrendje. Ebben a blogban a hazánkban bevett módjával foglalkozunk, de főbb elemei világszerte megegyeznek (pl. nagy asztalnál ülve olvassák el az elején, és főpróba utáni ünnepélyes premierrel mutatják be a végén).

A hazai kőszínházakban az alábbi lépések az általánosak. A lista elemei a független produkcióknál gyakran lecserélődnek valami másra, de a felépítés többé-kevésbé általános. Szabványos szinte.

(Ahogy már másutt is sokszor szó volt róla: ezek nem igazi szabályok. Bárhogy lehet csinálni, de ha senki nem mond mást, akkor mindenki az alábbiakra fog számítani. Minél többen vannak egy színházban, annál inkább. A gyakorlat teszi.)

(Noha, mint sok más témánál ebben a blogban, igazából szinte csak kivételek és rendhagyó esetek vannak.)

A próbafolyamat az olvasópróbától a bemutatóig tart, ez az időszak 6-7 hét rendszerint (régen sokkal rövidebb volt, akár csak néhány nap, később egy-két hét, aztán a XX. század második felében már többé-kevésbé általánosan ennyi, azaz egy átlagos próbafolyamat 35x4 óra próba plusz a főpróbahét, azaz kb 45x4, azaz 180 óra, a főpróbahéten pluszban ráfordított idővel együtt mondjuk 200. Egyébként tőlünk keletre több, nyugatra kevesebb - keletre a közös, elmélyült, időben ráérősebb, lelki-testi odaadásban szélsősegesebb alkotómunka, nyugatra az egyéni felelősség és felkészülés respektje nagyobb, mint nálunk.)

Elemei és azok körülbelüli sorrendje:
(zárójelben azok a fázisok, amelyek kicsit ide tartoznak, bár nem feltétlenül szokás a próbafolyamatba beleérteni őket)

• (felkérés)
• (megállapodás)
• (szereposztás)
• (tervezés, felkszülés) - ezt íróasztali résznek is hallottam emlegetni, és én is használom így, de ide szokás érteni a rendező, dramaturg, tervezők megbeszéléseit, közös munkáját is, ha van íróasztal, ha nincs
• (állítópróba)
• (tervelfogadás)
• olvasópróba
• visszaolvasó próba
• elemzőpróba
• rendelkezőpróba
• emlékpróba
• időnként szövegösszemondó próba (és külön szövegezés)
• összpróba
• részpróba
• egybemenés
• (szerelés)
• (első öltözés)
• főpróba (és utána megbeszélés)
• megnézés
• előadásszerű főpróba (utóbbi nem különül el kiírás szerint a többi főpróbától, de ritmusban-lélekben-munkabeosztásban mégis külön szokás venni)
• fotóspróba
• házi főpróba
• nyilvános főpróba
• bemutató
• (lejárópróba)
• (felújítópróba)
• (beugrópróba)

Zenés színháznál még a fentiek közé ékelődhetnek az alábbiak:

• korrepetíció
• karpróba
• együttespróba
• táncpróba
• zenejavító próba
• ülőpróba

A próbafolyamat során tehát a munkát úgy szervezik, hogy amikor a fenti kifejezések megjelennek a próbatáblán, abból minden színházi ember minden további tájékoztatás nélkül tudja, mi a teendő, melyik tárak illetékesek, kinek-minek kell a színpadon lenni, mi fog történni, mivel mikorra kell elkészülni, és a többi.

Kicsit homályosabb, de nagyon is komolyan veendő értelme is van ennek a szónak, az egész vállalkozás lelki-közérzeti-művészeti tartalmára vonatkozik - az energiára, amit felemészt, a teljesítményre, amit megkövetel, az időre, amit elvesz, a hangulatra, ami a munka során kialakul:

Nagyon jó próbafolyamat volt.

- aki ezt mondja, az természetesen nem arra gondol, hogy milyen jól meg volt minden szervezve, és nem is arra, hogy mondjuk könnyen vagy simán ment. Hanem minden jóra-rosszra, ami közben történt vele, és hogy ezért megérte.