A régi nagyszínházak nálunk is patkó alakú nézőtérrel épültek, ahol a földszinti székeket (zsöllye) félkörben az egymás feletti páholyok veszik körbe - azok tetején pedig ott a kakasülő (igazából erkély, vagy még inkább karzat). 

Hagyományosan a legolcsóbb helyek - a színpad nem is feltétlenül látható a teljes kakasülőről. Ez meglepőnek tűnhet, de régen (a mindenkinek hozzáférhető hangrögzítés és zenehallgatás kora előtt) valóban bejártak az emberek zenét hallgatni a színházba - ez pedig csak pár fillérbe került, és nem kellett hozzá látni. Ugyancsak az olcsóságnak tudható be, hogy régen itt voltak az állóhelyek - ma már nagyon kevés ilyen van, én csak a bécsi Staatsoperben láttam életemben igazi állóhelyeket (bár most a megújult pesti Operaház honlapján is van a jegyvásárlásnál ilyen szektor a nézőtéren, nem tudom, ott mi lehet).

Abban az időben, amikor a színház társadalmi esemény volt (ráadásul olyan, ahol minden társadalmi osztály egyszerre volt jelen, királytól a plebsig), a kakasülő különös jelentőséget kapott - egy ilyen hagyományos nézőterű színház nézőterén ugyanis mindenki lát mindenkit, de a legfelső emelet, a kakasülő szegényebb közönsége az alsóbb emeletekről nem látszik. Innen azért aztán mehetett a bekiabálás, füttyögés, botrány, ilyesmi - a klakk (bértapsolók hada) is itt tenyészett általában.

A régebbi építésű színházaknál lehet látni, hogy noha a polgárság és pláne az úri osztály még csak-csak hajlandó volt egy légtérben lenni a plebssel, de egy előcsarnokban vegyülni (találkozni) azért már nem, mindennek van határa. Szóval az Operaházban is (de a felújítás előtti kaposvári színházban is) külön lépcsőház épült, csak a karzathoz vezető lépcsősorral, hogy ez a közönség ne menjen keresztül az előcsarnokon.

A kakasülő azóta, hogy a plebs nem jár már színházba, a szakmabeliek, a színház népének lelőhelye elsősorban. Főiskolások, zenekadémisták találkoznak itt egymással, és szidják az előadást.

Érdekes módon a kakasülő kifejezést az újabb építésű színházak is átvették, a Pesti Magyar Színházban (ahol nincsenek is páholyok, és így karzat sincs felettük) is így hívták a legmagasabban lévő, utolsó sort az erkélyen, sőt, még az aprócska Radnótiban is hallottam ezt a szót. Azaz talán most már ez lett: a kakasülő az erkély utolsó sora (ahol már nincs mögöttünk senki, tehát nem látnak minket).