A magyarországi gyakorlatban a társulatos repertoárszínházak dominálnak. A vendégekkel kiegészülő, de alapvetően fix összetételű társulatok több előadást is műsoron tartanak párhuzamosan.

Aki társulati tag, az a társulatára anyaszínházként hivatkozik. Ez optimális esetben lelki-művészi-emberi kötődést is jelent - de ha azt valamiért nem is, hát az egyeztetés szempontjából mindenképp meghatározó: egy színtársulat tagjának minden elfoglaltságát az anyaszínházához kell egyeztetnie.

Az anyaszínházhoz tartozás művészi közösséget is jelent, valamint egyfajta brandet - a színész a házon kívül is jelenti és képviseli anyaszínházának művészeti hitvallását (és profitál annak sikereiből - és fordítva is).